A Japán életérzéssel, illetve annak egy részével, még tinédzser koromban ismerkedtem meg, mikor cselgáncsozni (Judo) kezdtem. A számomra akkor még ismeretlennek számító ruha, az idegen hangzású vezényszavak mind-mind azt sugallták, hogy az az ország, ahonnan ez a sport származik, egy teljesen más világ. Ezt a sportot, melyet ők önvédelmi jelleggel fejlesztettek ki, Japán adta a világnak.

Sokat kellett rá várnom, hogy ezt az országot közelebbről is megismerjem.

Felnőtt koromban adódott meg a lehetőség (a sportnak köszönhetően), hogy háromszor is látogatást tehettem az országban.

Amit vártam, beigazolódott. Ez tényleg egy teljesen más világ, az emberek kedvessége, fegyelmezettsége és a munkához való hozzáállása a nálunk megszokottól teljesen eltérő.

A szervezettség, a hatékonyság mértéke és a kitartás néha olyan érzést kelt az emberben, mintha egy másik bolygón járna. A japán ember számára munka közben egy cél lebeg a szeme előtt: a minőség.

A minőséget már-már olyan „eszelős” mértékben hajszolják, mely egy európai ember számára felfoghatatlan. Igaz, ez a minőségre való törekvés csak olyan munkabírással működhet, ami az Ő sajátjuk, és a világon valószínűleg sehol máshol nem tapasztalható. Itt csak elméleti síkon létezik a „munkaidő” fogalma, a japán ember az esetek többségében gyakran túlórázik minden ellenszolgáltatás nélkül. Rendkívül kényesek arra, hogy milyen termék kerül ki a kezeik közül. Ha valaki egy Japánban készült termékkel találkozik, legyen az egy autó, vagy épp egy elektronikai készülék, az, hogy Japánban készült biztosíték arra, hogy nem fog csalódni.

Az első utazásom alkalmával fogtam először a kezembe egy igazi, valóban japán mesterek által, többszáz éves technológia alapján készített kést. Rögtön éreztem mikor a kezembe fogtam, hogy mennyire más, mint az eddig megszokott kések. A kiegyensúlyozás, a precíz megmunkálás mind azt mutatta, ezeket a késeket nem rövid távú használatra szánták.

A kések hamar felkeltették az érdeklődésem, és elhatároztam, közelebbről is megismerkedem a gyártási folyamatokkal. Némi szervezéssel sikerült néhány, a szakmában kiválónak számító mesterrel találkoznom, saját szememmel látni, hogyan készülnek aprólékos munkával ezek a kések, melyek anyagukat és vágóélüket, valamint tartósságukat tekintve leginkább a szamurájkardokhoz hasonlíthatók.

Innen már csak egy ugrás, hogy megszülessen az elhatározás, miszerint megpróbálkozom a kések itthoni terjesztésével és kereskedelmével, hisz úgy érzem ezeket a csodálatos darabokat mindenkinek meg kell ismerni, mert aki használja, őket, annak könnyebbé teszik az életét és a munkáját. A speciális vágóél gyakorlatilag (mindent) vág, és minimális karbantartással, hosszú évtizedeken keresztül megőrzi az eredeti élességét.

Az eltelt idő alatt sok nagy gyártó és forgalmazó céggel kerültem kapcsolatba, így mára már gyakorlatilag minden felmerülő igény ki tudok elégíteni. Már várom a következő utazást, hogy a tapasztalataimat tovább bővítsem.